Ahogy egy elektronikus mese kinézne

Hol volt, hol nem volt, talán a T0 időben, volt egyszer egy szerény, azonban jól megméretezett négypólus, akit Áramnak hívtak. Áram egy szerényen berendezett dual-in-line tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a komfortot, így transzduktori fizetéséből tellett hideg-meleg telítési áram bevezetésére is, amely zord időjáráskor felmelegítette zárórétegét.

Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli karakterisztikája vonzotta. Ionocska kedves kis induktív tekercs volt, áramkörei mentesek a legcsekélyebb hibaszögtől. Áram rajongott érte, ami érthető, hiszen Ionocska remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és módfelett harmonikus félhullámai már a kiszolgált Leydeni Palack dielekrtikumát is átütötték (és ez nem semmi)!

Ionocska édesatyja, a népszerű Cosinus Fi, aki elismert ipari mágnes és nagy teljesítménytényező, már konkrét kapcsolást tervezett leánykája jövőjéről.

Csak egy jól meghatározott névértékű, elismert kapacitással kívánt kapcsolatot létesíteni.

Ámde most is közbeszólt a megbízhatósági valószínűség, már ahogy az gyakran történni szokott ...

Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a fodrásztól - ahol félhullámait rakatta be - , midőn a pikofarád szűrőláncába egy fűrészfog akadt. Örvény Áram minimális futási idővel odasietett, és sikerült is Ionocska vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk előtt) lecsillapítania és egyenirányítania.

Csatolási tényezőjük növekedtével Áram meghívta Ionocskát a Differenciál Klubba vacsorára. A Differenciál azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz semmit - vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem, ügyelnem kell az erővonalaimra.

Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta Sztátorba. Az inflexiónál mindig rosszul leszek! - hárította el a csábító meghívást Ionocska.

Végül mégis vállalkozott (ellentétben atyja intelmeivel) egy kisebb frekvenciamenetre a közeli szórt mezőben. A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak az égen ragyogtak a csillag-delta kapcsolások.

Csupán egy magányos oszcillátor röpködött a fejük felett, valahol szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a reduktorok.

A Wheatstone - hídnál Áram mágneses terébe vonzotta Ionocskát és így élvezték a modulációt.

... és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.